K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumi hírmozaik 2019. február
2019. március 4. - Röviden
« vissza
azositemeteesibarka.jpg, Az ősi temetési bárka
Az ősi temetési bárka
Múzeumi hírmozaik 2019. február
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Egyedülálló lelet a gízai piramisok közelében

Ritka leletre bukkantak – egy 4500 éves bárkára – cseh régészek Egyiptomban, a gízai piramisok közelében egy Kairó melletti sírfeltáráson. A szakértők szerint a lelet alapvetően új ismeretekkel szolgál a piramisok korának csónaképítési technikájáról.
A Kr. e. 2500 körül épült 18 méter hosszú, homokba temetett bárkát a cseh kutatók a Texasi Egyetem szakértőivel együtt vizsgálták meg, s megállapították, hogy a ritka lelet a temetkezési szertartási tárgyakhoz tartozott, amelyet nem egy királyi személynek rendeztek. Ebből a korszakból ez az első teljesen épen fennmaradt és alaposan megvizsgált ókori egyiptomi csónak. Hufu fáraó híres bárkája Gízában csak ez után készült. A cseh felfedezés rávilágít így az ősi bárkaépítést technikára. A 4500 éves csónak szerkezete olyan elemeket tartalmaz, amelyet máshol nem lehet megtalálni. Ez az első nyitott ókori egyiptomi bárka, amelynek fa részeit rögzítő kötözőanyaga épen fennmaradt. A bárkához egyiptomi akácot használtak, és a faanyagot pálmarostokkal erősítették meg. A faanyag megmunkálásánál figyelembe vették a fa természetes rostjait, így a falapok többsége egyenetlen ugyan, de úgy illenek egymáshoz, mint egy puzzle darabkái, s ezért a csónak nagyon erős. Hufu fáraó bárkájáhozmár hosszabb, cédrusfa deszkákat használtak, amelyet Libanonból hoztak be Egyiptomba.
A Kutatás rávilágít arra is, hogy a bárka vallási célból készült. A kiásott csónakot a régészek konzerválták, hogy megelőzzék pusztulását, és ezt követően kezdődött meg részletes vizsgálata, amely még nem ért véget. A kutatók azokra a kérdésekre keresik a választ, hogy kit temettek a sírba a bárkával, és hogyan engedhette meg magának ez a nem királyi személy a bárkát, amely abban a korszakban csak a királyok kiváltsága volt. Az sem világos, hogy miért a síremlék déli részén volt a bárka, amely ellentétes volt az ókori egyiptomi szabályokkal. A kutatók szerint valószínűleg azért temették a halott mellé, hogy a túlvilágon utazzon vele.

Restaurálták az Ulászló-graduálét

Restaurálták az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár gyűjteményének hatalmas méretű liturgikus díszkódexét, az úgynevezett Ulászló-graduálét. 2017 nyarától 2018 decemberéig tartott a munka.

A gazdag díszítésű, vastag fatáblás, bőrkötésű kódex egy prágai műhelyben készült – II. Ulászló cseh és magyar király (1490–1516) megrendelésére – 399 pergamenlevélből áll, súlya 38 kilogramm, kívül veretek és csatok; belül pedig csaknem ezer darab iniciálé, lapszéli ábrázolás, jelenetek, ember- és állatfigurák díszítik. A külső táblákon Ulászló királyi jelvényei, a lengyel sas és a cseh kétfarkú oroszlán látható. A budai várkápolnában használták. Magyar használatára utal, hogy szövege magyar szenteket is említ. A kódex 1526 utáni sorsa nem ismert, de tudható, hogy a török elől 1543-ban Esztergomból Nagyszombatba menekült egyház már használta a kötetet, a menekített javak része lehetett a graduálé is. A restaurálás hosszú folyamatát az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, Péterfi Gyöngyvér okleveles papír- és bőrrestaurátor végezte. A kötet gerince a hatalmas vastagság és súly miatt megnyílt, így elsőként a stabilizálás, a deformálódás megszüntetése volt a legfontosabb. A lapokat egyenként tisztították, simították, és szükség szerint ki is pótolták. A vegyszeres kezelés mellett speciális radírokat alkalmaztak, a pótlásra japán papírt használtak. A kódex méreténél fogva és állományvédelmi okokból csak virtuálisan lapozható a könyvtár honlapján. Megtekintésére az intézmény múzeumi terében 2020-ban, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülő időszaki kiállítás keretében lesz lehetőség.

Csángó bál a Millenárison

A moldvai és gyimesi csángómagyarok archaikus búcsújárását megidéző színpadi műsorral és hajnalig tartó táncházzal várták a vendégeket a 23. Csángó bálon a budapesti Millenáris parkban nemrég.
A több mint két évtizedes múltra visszatekintő programsorozat célja a moldvai és a gyimesi csángó magyarok páratlanul gazdag népművészetének és hagyományainak, a közép- és kora újkori magyar és európai kultúra számos elemét máig megőrző viseleteiknek, szokásaiknak, zenéjüknek, táncaiknak bemutatása minden esztendőben, s annak bizonyítása egyúttal, hogy a csángó magyar kultúra elemei beépíthetők a modern magyar életbe is. A fesztiválon az idén megelevenedett a nyári Péter-Pál napi csángó zarándoklat, a búcsújárás Bákóban. A Csángó bállal a szervezők (A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség és a Válaszút Alapítvány) fel szeretnék hívni az anyaország figyelmét a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági hatásokra, s támogatókat megnyerni a megmaradásukat, illetve felemelkedésüket célzó erőfeszítésekhez.
A csángó bálon az idén fellépett a Prima Primissima díjas keramikus és népi énekes Petrás Mária, valamint a csángó muzsikát játszó magyarországi kiváló zenekarok közül a Berka Együttes, a Csángálló Zenekar, a Somos Együttes és a Lippentő Táncegyüttes. A programhoz kapcsolódva fényképészek, textil- és kerámiaművészek mutatták be a csángó kultúrkörből merített munkáikat.

Az ismeretlen Görgei

A közelmúltban nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeum a legújabb időszaki kiállítása, amely arra tesz kísérletet, hogy történelmünk „félreismert” szabadságharcos katonaegyénisége Görgei Artúr (1818-1916) valós alakját, pályafutását, majd megítélését, s annak változásait napjainkig bemutassa, s emlékét az őt megillető tisztelettel és megbecsüléssel övezze. A kiállításon több mint 400 műtárgy; korabeli levelezések, zászlók, fényképek és a legendás tábornoktól származó személyes tárgyak, multimédiás alkalmazások, filmek segítségével ez év június 23-ig tekintheti meg a közönség a legendás tábornok örökségét.

Görgei Artúr az 1848‒1849. évi szabadságharc legvitatottabb alakja, aki 30 évesen már tábornoki rangot ért el. A magyar vitézség utolsó legendás hőse, aki olyan sikereket ért el, hogy Ausztria kénytelen volt idegen segítséget kérni serege ellen.

Hős vagy gazember? Mi húzódik a „Görgei-kérdés” mögött? – fogalmazódnak mega tisztázó kérdések a tárlaton. Igaza volt-e Kossuth Lajosnak, aki Görgeit tette felelőssé a szabadságharc elvesztéséért? A szabadságharc árulója vagy legkiválóbb katonája volt ez az ismeretlenségből szinte pillanatok alatt fővezérré avanzsált tiszt, aki a szabadságharc tizenegy nagy csatájából hétben ott volt, s ebből öt összecsapást ő maga vezetett? El lehetett volna kerülni a nevéhez fűződő fegyverletételt?

Görgei vétkének rótták fel, hogy feltétel nélkül letette a fegyvert a túlerőben lévő orosz csapatok előtt, pedig ez értelmezhető reális helyzetértékelésének is, hiszen ezzel katonák tízezreinek életét is mentette. Kegyelmet is kapott, míg társai és azoknak beosztott katonái véres megtorlásnak estek áldozatul.

Görgei Artúr megítélése többször változott, tetteit, érdemeit politikai érdekektől vagy meggyőződéstől függően sokan sokféleképp értelmezték. Valós alakját egyre inkább elfedte a személyéhez kapcsolódó szóbeszéd, az 1848‒49-es forradalomhoz és szabadságharchoz való viszonyunk, az ország függetlenségét, a polgári átalakulást is szimbolizáló Kossuth-kultusz. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításában most 16 közgyűjtemény és több magánszemély válogatott műtárgya alapján egyszerre ismerkedhet meg a látogató a 201 éve született Görgeivel, valamint az utókor vele kapcsolatos elképzeléseivel.

A tárlat megidézi, hogy Görgei temetési szertartásán, a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában felállított ravatalánál a még élő egykori öreg harcosok „Éljen Görgei!” kiáltással búcsúztatták az elhunyt tábornokot. A kiállítást rendezte Radnóti Klára.

Összeállította: Toldi Éva
« vissza